A szalmonellák okozta paratífusz a galambok egyik leggyakoribb, legnehezebben leküzdhető és legtöbb kárt okozó betegsége. Korosztálytól függően nagyarányú elhullással is járhat.
A szalmonellák igen ellenálló baktériumok, nem könnyű megszabadulni tőlük. A szervezeten belül évekig (!) fertőzőképesek maradhatnak, ezért leggyakrabban a szalmonellákat tartósan hordozó és ürítő galambok (esetleg vadgalambok) fertőzik be a dúcot. Nagyon fontos tudnunk, hogy látszólag egészséges galamb is szalmonella-hordozó lehet, és akár egész életén keresztül ürítheti a kórokozókat, folyamatosan fertőzve környezetét.
A szalmonella baktérium leggyakrabban szájon át fertőz. A forrás lehet ürülékkel szennyeződött takarmány is, de jellemzőbb az ivóvizen keresztüli terjedés. Amikor egy salmonella-hordozó galamb iszik, szájüregéből szalmonellák mosódnak vissza az itatóedény vizébe és ott elszaporodva fertőzik tovább a többi galambot. Jellemző példa erre a versenyről vagy kiállításról visszatérő, ott megfertőződött galamb.
Bevett szokás, hogy rendszeresen almaecetet (vagy más savas kémhatású anyagot) keverünk a galambok ivóvizébe. Ez az eljárás támogatja az emésztést, nyáron segít elviselni a hőséget, de “mellékesen” arra is jó, hogy megelőzi a szalmonellák és kóli baktériumok ivóvízen keresztül való terjedését. Ezeknek a kórokozóknak ugyanis nem kedvez a savas közeg, ezért almaecetes vízbe kerülve hamar elpusztulnak.
A szalmonellák másik jellemző terjedési módja a szaporodáshoz kapcsolódik. A párosodáskor egymást fertőzheti a szülőpár; a baktérium a petefészket is megtámadhatja, így a tojás már fertőzötten kerül a külvilágra, de megfertőződhet a költés alatt a fészekben is. Megfertőződhet maga a fióka is a nevelési időszak alatt, például a begytejen keresztül. Jellemző, hogy a betegség sokszor csak az egyik fiókát viszi el, a másik sikeresen felnő – viszont hordozó maradhat.
Ha a galamb szájon át fertőződik, az első tünetek az emésztőcső megbetegedéséhez fűződnek, például késedelmesen ürülő begy (“lassú begy”) formájában. Gyakori a hasmenés, amely nyálkás és fehéres-zöldes, de olykor véres is lehet. A szalmonellák előszeretettel törnek át a bélfalon, így bekerülve a véráramba az egész szervezetben szétszóródhatnak. A megtámadott szervtől függően a tünetek széles skálán mozoghatnak: hasmenés, tüdőgyulladás, sántaság, idegrendszeri tünetek pl. nyaktekergetés (!), szaporodási zavarok, lesoványodás, elhullás.
Az egyes tünetek jellemzően korcsoportok szerint alakulnak.
A korán (még a tojógalamb szervezetén belül) befertőződött tojás a legtöbbször befullad, megfeketedik, megrothad. Ha a fertőződés a keltetés alatt történik, a fertőzött fióka hozzáfog ugyan a tojás feltöréséhez, de általában már a kikelés közben elpusztul. Ha mégis sikerül kikelnie, akkor sem él néhány napnál tovább. Az ilyen fiókák a legtöbbször hasmenésben, kiszáradásban pusztulnak el.
Fiatal galambokban heveny tünetegyüttes jelentkezik a leggyakrabban. Erős, nyálkás-kocsonyás hasmenés, a fehérből a zöld felé hajló színű. Az ürülék apró gázbuborékokat tartalmazhat, súlyos esetben véres is lehet. A fiatalok vagy hamar elhullanak, vagy elhúzódóbb esetekben visszamaradnak a fejlődésben és lesoványodnak. Idegrendszeri tünetek, egyensúlyozási zavarok is jelentkezhetek, mivel a szalmonella baktérium – hasonlóan a paramyxovírushoz – a központi idegrendszert is megtámadhatja. Ekkor a nyak rendellenes tartása, csavargatása is előfordulhat, a fej remegésének kíséretében.
A baktériumok megtámadhatják a tüdőt, májat, vesét, az egyéb belső szerveket, akár a vázizmokat is. A szervekben elhalásos gócok alakulnak ki. Ha az elhalás kiterjedt, az a szerv működésére, illetve a galamb életére is közvetlen veszélyt jelent. Minden beteg szerv a rá jellemző tünetet produkálja, de ha kiterjedt a betegség, az egyes tünetek összeadódnak, keverednek.
Az idült forma inkább az idősebb korosztályban jelentkezik. A hasmenés kevésbé súlyos vagy el is maradhat, jellemző viszont az ízületek, elsősorban a végtagízületek gyulladása, leggyakrabban a könyök- illetve lábtőízület érintett. (A cím alatt fotón egy súlyosan gyulladt, kipirult és duzzadt lábtőízület látható.) Egy vagy több ízület fájdalmas, többé-kevésbé duzzadt, a galamb szárnyát lógatja, de sántaság is jelentkezhet. Egyensúlyozási zavarok is kialakulhatnak. A vázizmokban is gyakorta alakulnak ki elhalásos területek: a mellizmok károsodása a repülési teljesítmény végleges csökkenéséhez vezethet.
Fenti tünetek nemenként is variálódnak. Például a hímek érzékenyebbek, mint a tojók, ők még felnőtt korukban is gyakrabban betegszenek és hullanak el egy-két nap alatt, heveny tüneteket mutatva. A tojók ellenállóbbaknak tűnnek: náluk az idültebb, ízületgyulladásos forma a gyakoribb.
Gyógykezelés
A paratyphus gyógykezelésénél három elvet kell szem előtt tartanunk:
– lehetőleg célzott antibiotikumos kezelést végezzünk,
– a dúc összes egyedét kezeljük,
– az antibiotikumos kezelés időtartama legalább 7, de inkább 10, sőt 14 egymást követő nap!
Amint arról egy másik bejegyzésben írtam, napjainkban egyre gyakoribb az antibiotikumok elleni rezisztencia, mely galambok esetében leginkább a szalmonellákkal kapcsolatos. Már alig van olyan antibiotikum, amely igazán hatásos egy állomány paratífusz elleni kezelésénél. A kezelés előtti rezisztenciavizsgálat ezért mindenképpen javasolt, mert:
- enélkül kicsi az esélye, hogy vaktában eltaláljuk pont azt az egy-két jó hatóanyagot
- a hosszú állománykezelés költséges, a hatástalan gyógyszer pénzkidobás
- a hosszú kezelés megviseli az állományt, a hatástalan gyógyszernek csak a káros mellékhatásaival szembesülünk
- értékes időt veszítünk, mely alatt nemhogy javulna, de tovább romlik az állományunk, és nagyon sok galambot elveszítünk
- a tartós szalmonella-hordozás megszüntetésére pedig szinte esélyünk sincs célzott kezelés nélkül
Napjainkban a szalmonellák ellen az antibiotikumok közül leginkább az enrofloxacin, amoxicillin, amoxicillin+clavulansav, valamint a gentamycin, spectinomycin illetve colistin válnak be. Ezek egy része szájon át adva felszívódik a bélből, de némelyik antibiotikum egyáltalán nem jut át a bélfalon. Ezt jó, ha tudjuk, mert ha például tüdő-, ízület- vagy petefészekgyulladást akarunk szájon át adott, de a bélből fel nem szívódó antibiotikummal kezelni, igen szomorú végkimenetelre számíthatunk.
A Galambdoktor Klubban megtaláljuk az egyes betegségek jellemző tüneteit és javasolt kezelésüket, illetve megelőzésüket. Kattintsunk az alábbi linkre:
