Mérgezést galambok között nagyon sokféle anyag okozhat, ennek megfelelően a mérgezési tünetek nagyon változatosak lehetnek. Annál inkább, mivel ide sorolhatjuk a galambtartó által okozott mérgezéseket is, amikor a szervezet tűrőképességét meghaladóan történt valamely gyógyszer adagolása.
Mérgezésre kell gondolnunk, ha hirtelen, egyszerre vagy rövid időn belül több galamb, esetleg az egész állomány megbetegszik, és azonos vagy nagyon hasonló tüneteket mutat. Gyakoriak az idegrendszeri tünetek, a hányás, a hasmenés, gubbasztás, vagy akár az előzetes tünetek nélküli hirtelen elhullás.
Mérgezés gyanújakor az első teendőnk, hogy a galambok előtt lévő ivó- és fürdővizet, valamint az összes takarmányt azonnal elvesszük, és tiszta vizet adunk. Ezután igyekszünk kideríteni a mérgezés okát, számba vesszük az összes lehetőséget, pl. adtunk-e valamilyen gyógyszert, kint jártak-e a galambok az udvarban, ahol esetleg permetes vagy egyébként is mérgező növényt fogyaszthattak, mi magunk permeteztük-e őket valamivel, hozzájuthattak-e patkányméreghez, volt-e takarmányváltás stb.
Mérgezés gyanújakor a legfontosabb dolog a méreg azonosítása, mert nagyjából ezen múlik a mérgezett galambok további sorsa. A legtöbb méregnek ugyanis van speciális ellenszere, vagy legalábbis olyan módszer, amellyel a kártétele nagyban csökkenthető. Ezek alkalmazása, illetve elrendelése állatorvosi tudást igényel, de elsősorban a galambtartón múlik, hogy sikerül-e azonosítani a mérget. Ha nem, felkészülhetünk a legrosszabbra.
Hozzá kell tennünk azonban, hogy a mérgezett galambok kezelése – mivel általában egyedileg és hosszú időn át történik -, költséges és fárasztó munka, és sokszor a kimenetele is bizonytalan. Ezenkívül, ha túl is éli a galamb a mérgezést, olyan tartós károsodást szenvedhet (izomelfajulás, szaporító szervek károsodása), ami értéktelenné teheti. A mérgezések esetében is a legjobb dolog tehát a megelőzés.
