A koronavírus-járvány tanulságai – galambász szemszögből
Minden rosszban van valami jó, szokták mondani, és így van ez ezzel a járvánnyal is. Csak egyetlen példa: milyen jót tett a levegő minőségének és így az egészségünknek, hogy korlátozták a járműforgalmat az országok között és az országokon belül! Sajnos, a koronavírus-járványnak az ilyen jó “mellékhatásai” mellett sok a tragikus követkeménye is; de most felejtsük el a sok rosszat és nézzünk meg közelebbről egy másik jó mellékhatást, majd vizsgáljuk meg a galambászat szemszögéből is – érdemes lesz.
Mi ez a jó mellékhatás? Nos, láthatóan egészen jól átment a köztudatba a járványvédelem fontossága. Akarva vagy nem, de kénytelenek vagyunk maszkot húzni, ha élelmet akarunk a boltban vásárolni, vagy ha fel akarunk szállni a buszra. Nem zsúfolódhatunk össze kedvünk szerint, tartanunk kell a távolságot főleg zárt helyeken, és még kezet is gyakrabban mosunk, mint valaha. Nem sorolom tovább, tudja mindenki.
Viszont abba már biztosan kevesebben gondoltak bele, milyen tanulságos párhuzamot lehet vonni az egész világon bevezetett hatósági intézkedések között és azok között a járványvédelmi intézkedések között, amelyeket nekünk kell(ene) alkalmazni a mi kis galambdúcainkat illetően.
Haladjunk a nagytól a kicsi felé. Mikor kitört a vész, a legelső korlátozások egyike volt, hogy az országok magukra zárták a határaikat, és igen szigorú feltételekhez kötötték, hogy valaki átléphesse azokat. Nos, nekünk ugyanilyen “szigorú” feltételekhez kellene kötnünk, ha mondjuk valaki a mi galambdúcunk határát akarja átlépni, mert éppen látogatóba jön. A “szigorú” azért van idézőjelben, mert igazából nem is szigorú, inkább csak (még mindig) szokatlan. Én legalábbis nem nevezném szigornak, ha a vengégünknek mondjuk bele kellene lépni egy fertőtlenítős tálcába, mielőtt a dúcunkba lép, mert ki tudja, mit hoz a cipője talpán a saját dúcából és az utcáról. Azt se nevezném durva szigornak, ha esetleg nylonzacskót húzna a cipőjére. És ha még kezet is mosna bemenet és kifelé jövet, nos, még az se lenne hasonlatos az inkvizíciók szigorához.
Még durvábban szegjük meg a járványvédelmi szabályokat, amikor azonnal és boldogan tesszük az újonnan beszerzett galambot a többi közé a dúcba. Nem véletlenül találták ki a karantént: tudjuk, hogy aki fertőzött országból tér haza, automatikusan két hetes hatsósági karantén alá kerül, abból a célból, hogy ha (akár tünetmentes) vírushordozó lenne, ne tegye bele azt a közösbe. Sajnos, nem minden galambászban tudatosult még eléggé, hogy a sajátján kívül minden más dúc fertőzött, a saját szemszögéből nézve; és ugyan honnan máshonnan néznénk a dolgokat? Ugyanígy, minden egyes galamb, amit idegen dúcból viszünk haza, szintén fertőzött, bármilyen szempontból nézve. Én legalábbis még nem láttam egyetlen egy steril, kórokozóktól teljesen mentes galambot sem, pedig 35 év alatt elég sok megfordult a közelemben.
Tudom, hogy néhányan már bevezették az udvarukban a karantént, mert láttam a saját szememmel. És hallottam a saját fülemmel a kétségbeesett hívásokat, amikor galambászok elsírták magukat a telefonban, mert a fél életük munkáját tette tönkre egy hordozó galamb meggondolatlan bevitele a többi közé – karantén hiányában.
Ha már a járványvédelmi intézkedésekről beszélünk… Nem csak a galambjainkat kellene védenünk, hanem saját magunkat is. Sajnos volt már rá nem egy példa, hogy a galambász azért került hosszú hónapokra kórházba ornitózissal, és járt évekig betegen utókezelésre, mert nem használt maszkot a dúcban nagytakarításkor…
Talán már elmondhatjuk, hogy a mi kis országunk viszonylag jól megúszta ezt a félelmetes koronavírus-járványt, és ez elsősorban annak köszönhető, hogy a legtöbben betartották az alapvető járványvédelmi intézkedéseket. De, tudjuk jól, minden csoda három napig tart. A járvány ugyan jóval tovább tart, de higgyék el, ha egyszer vége lesz, nagyon gyorsan el lesznek felejtve a jó hatásai. A legtöbb ember által biztosan. Remélem, ez alól mi galambászok kivételek leszünk. Tudom, hogy sokan megfogadták már eddig is, amit a könyveimben írogattam a dúcok járványvédelmének fontosságáról – de most, hogy a saját bőrünkön tapasztaltuk, átéltük, miről is van szó, ezután talán még jobban odafigyelünk a járványvédelemre. A magunkéra is és a galambjainkéra is. Higgyük el, megéri. Láttuk, hogy megéri.
Kapcsolódó cikk:
Galambdoktor Klub – Ivermektin kontra nyaktekergetés
