A mikroelemek és a nyomelemek onnan kapták nevüket, hogy környezetünkben és az élő szervezetekben a többi elemhez képest kis vagy nagyon kis mennyiségben vannak jelen. Ennek ellenére az élet normális menetéhez elengedhetetlenül fontosak, elégtelen jelenlétük megbetegedéseket, hiányuk elhullást okoz. A galambegészségügyben legfontosabb mikro- és nyomelemek (zárójelben az elem vegyjele): szelén (Se), mangán (Mn), molibdén (Mo), réz (Cu), bór (B), króm (Cr), cink (Zn), nikkel (Ni), vanádium (V).
Figyelem! A cikk galambok boncolásáról vagy betegségekről készült képeket tartalmaz. Csak akkor olvassa tovább, ha ez nem okoz problémát Önnek!
Ezeket a mikro- és nyomelemeket a galambok takarmánya elvileg elegendő mennyiségben tartalmazza. Mégis hiánybetegség léphet fel hosszú ideig tartó, egyoldalú takarmányozás esetén, illetve akkor is, ha a jó takarmányellátottság mellett valamely idült, elhúzódó betegség (pl. bélgyulladás) miatt romlik a mikroelemek felszívódása, illetve beépülése az anyagcserébe. Ezekben az esetekben szükséges a mikroelemek mesterséges kiegészítő adagolása.
Az egyoldalúan, csak műtrágyákkal kezelt termőföldeken termesztett növények elégtelen mennyiségben tartalmaznak egyes mikroelemeket, mert a műtrágyák hatóanyagai gátolják a mikroelemek gyökérzet általi felvételét. Mivel a legtöbb galambtartó ilyen szempontból ismeretlen eredetű takarmánnyal eteti galambjait, számolnia kell azzal, hogy a látszólag tökéletes takarmány beltartalmi értékei hiányosak lehetnek. Ezért javasolt az állomány rendszeres időközökben történő ellátása mikro- és nyomelemeket tartalmazó takarmánykiegészítőkkel.
Egyes időszakokban megnő a szervezet nyomelem és mikroelem-szükséglete. Ilyen időszak jellemzően a növendékkor, illetve a szaporodási hónapok. A szaporítószervek különösen érzékenyek egyes mikro- és nyomelemek hiányára: ha ezek kismértékben hiányoznak a szervezetből, maga a galamb tökéletesen egészséges látszik, mégis csökkennek az állomány szaporodási és termékenységi mutatói.
Szelén
A mikroelemek közül a galambtartásban a szelén hiányával találkozunk a leginkább, ezért erre bővebben is kitérünk.
Hazánk néhány területén – különösen az Alföldön – a talaj jellemzően szegény szelénben, ezért az itt termelt növények csökkent mennyiségben tartalmazzák ezt az elemet. A termőtalaj eleve alacsony szeléntartalmának hasznosulását a műtrágyázás tovább rontja, ezért az ilyen vidékeken hamar kialakulhat a szelén hiánya az állati (és emberi) szervezetben. Annál is inkább, mert ezeken a területeken az ivóvíz is alig tartalmaz szelént.
A szelén elégtelen mennyisége az immunrendszer működésének zavarát okozza, súlyosabb esetben májelfajulás is jelentkezik. Versenygalambokban már kisfokú hiánya is igen komoly következménnyel jár, mivel a szelén elégtelen jelenlétekor váz- és szívizomkárosodás, izomelfajulás jelentkezik, amely egyrészt nagyban rontja a repülési teljesítményt, másrészt a szív károsodása következtében egy erősebb megterhelés gyors elhullást okozhat.
A szelén iránti igény fiatal korban fokozott, elégtelen szelénbevitel fejlődési rendellenességeket, visszamaradást okoz. Nagyon fontos a szelénnek a szaporodásban játszott szerepe is – ha nem gondoskodunk rendszeres beviteléről, különös tekintettel a téli-tavaszi időszakra, szaporodási zavarok alakulnak ki.
A szelén jelenléte szükséges ahhoz is, hogy a mozgatószervek kötőszövetei, az inak, ínszalagok, és különösen a porcok megfelelően rugalmasak és ellenállóak legyenek.
A szelén a bélcsatornából könnyen és jól felszívódik, ezért szájon át való adagolása is teljesen megfelelő módszer. (A szelént általában E-vitaminnal együtt adagoljuk.) Rendszeres bevitele szükséges, de ez nem jelenti megszakítás nélküli alkalmazását, mivel a szelén könnyen túladagolható! A terápiás adagot jelentősen túllépve mérgezést, májkárosodást, súlyosabb esetben akár elhullást is okozhat. Ezért a szelént, hiánypótlás céljából, egyhuzamban legfeljebb egy hétig itassuk, utána tartsunk egy-két hetes szünetet. Ez a kezelés a már kialakult szelénhiány esetén használatos. Megelőzésképpen elegendő a heti egyszeri szelénpótlás, de ezt rendszeresen, egész évben ajánlatos folytatni.
