A mikoplazmák a klamídiákhoz hasonlóan átmenetet képeznek a baktériumok és a vírusok között. Kisebbek és egyszerűbb szerkezetűek a baktériumoknál, egyik legfontosabb jellemzőjük, hogy nincs sejtfaluk. Ebből következik, hogy azok az antibiotikumok, amelyek a baktériumok sejtfalát támadják (pl. a penicillinszármazékok), a mycoplasmákra teljesen hatástalanok.
A mycoplasmák igen elterjedtek a környezetben. Kis számban a legtöbb galamb szervezetében állandóan jelen vannak, de tüneteket nem okoznak, mert egyensúlyban vannak a szervezet immunrendszerével. Akkor támadnak, ha a galambok ellenállóképessége valami miatt legyengül.
A mycoplasmák belégzés útján vagy szájon át fertőznek. Megtámadják a légutak nyálkahártyáit, gyulladást okozva a légcső és az orr nyálkahártyáján, a szem kötőhártyáján. Továbbterjedve károsítják az alsóbb légutakat is, a tüdőt, a légzsákok falát, valamint a hashártyát.
A mycoplasmák terjedésének jelentős módja a tojáson át való fertőződés. Ha a tojás más kórokozókkal (salmonella, coli) is fertőzött, akkor nagy valószínűséggel befullad, vagy életképtelen fióka kel ki belőle. Csak mycoplasmás fertőzöttség esetén a fióka kikel, és már fertőzötten kezd hozzá élete első napjaihoz.
Mivel a mycoplasmák szinte állandóan jelen vannak a galambok szervezetében, a betegség fellobbanásához nem szükséges, hogy kívülről történjen befertőződés. Bármely, a galamb immunrendszerét legyengítő körülmény hatására a mycoplasma és a szervezet között addig meglévő egyensúly felbillenhet, a mycoplasmák felszabadulnak az immunremdszer gátlása alól, és túlszaporodva kialakíthatják a rájuk jellemző betegséget. Ilyen gyengítő körülmény gyakran valamely kórokozó elsődleges támadása (ez lehet vírus vagy baktérium), tartós stressz, de mindenekelőtt a túlzsúfoltság. A túlzsúfoltság és az abból következő elégtelen levegőhigiénia (rossz minőségű levegő, vagy túl erős szellőztetés) miatt a mycoplasmás fellángolások törvényszerűen bekövetkeznek.
A mycoplasmák teljes kiirtása valamely egyedből nehéz, és csak átmenetileg sikerülhet a gyors visszafertőződés miatt, de nincs is rá szükség. A jó általános erőnlétben és immunállapotban tartott galamb szervezete maga is legyőzi a kórokozót, illetve állandó ellenőrzés alatt tartja. Kezelni mycoplasma ellen csak akkor kell, ha a valamely okból (stressz, elsődleges betegség) legyengült szervezetben túlzottan elszaporodnak ezek a feltételes kórokozók.
Az antibiotikumok közül nem hatnak rájuk a penicillinszármazékok, így az amoxicillin, ampicillin, cefalosporin is alkalmatlan a leküzdésükre. A leginkább bevált hatóanyagok a következők: enrofloxacin, linkomicin, tilosin, tiamulin, a szulfaklórpiridazin, a klór- és az oxitetraciklin, és végül, de nem utolsósorban a doxiciklin.
Az antibiotikumos kezelés időtartama 4-5 nap legyen, de ez csak akkor elegendő, ha közben sikerül megszüntetni a mycoplasmosist kiváltó hajlamosító tényezőt. Ha ezt nem tudjuk kiküszöbölni, a betegség a gyógyszerezés abbahagyása után rövid időn belül újra jelentkezni fog.
Az antibiotikumos kezelést egészítsük ki immunerősítőkkel, illetve vitaminkeverékkel. A kúrát követően néhány napig probiotikumot adjunk az állománynak.
Megjegyzés
Mivel a mycoplasma csak akkor támad, ha eleve valami baj van a tartási körülményekkel (ideértve a járványvédelmet, a higiéniát, és a túlzott megterheléseket is), felfoghatjuk egyfajta figyelmeztető jelzésnek is a mycoplasmás tünetek jelentkezését. Ha a mycoplasma fellángolt, természetesen gyógykezelni kell ellene, de emellett okvetlenül fel kell kutatni és meg kell szüntetni az eredeti, kiváltó okot. Mint fentebb említettük, tapasztalatok szerint a mycoplasmosis kialakulásának egyik leggyakoribb oka a dúcon belüli túlzsúfoltság.
Egyáltalán nem csak a mikoplazmákra vonatkozóan nagyon hasznos, ha megfogadjuk a régi tanácsot: Minden galambnak kell egy ülőrúd, de nem minden ülőrúdra kell egy galamb.
A Galambdoktor Klubban megtaláljuk az egyes betegségek jellemző tüneteit és javasolt kezelésüket, illetve megelőzésüket. Kattintsunk az alábbi linkre:
Galambdoktor Klub – Betegségleírások
