A vírusok a baktériumoknál is jóval kisebb kórokozók. A közönséges fénymikroszkóp alatt nem láthatók, megfigyelésükhöz az elektronmikroszkóp mintegy százezerszeres nagyítása szükséges.
A vírusok a baktériumokkal ellentétben nem rendelkeznek saját anyagcserével. Ebből következik, hogy antibiotikumokkal nem lehet hatni rájuk. Szaporodásukhoz, pontosabban önmaguk sokszorosítására a megtámadott szervezet sejtjeit használják fel, a sejtet kényszerítve arra, hogy normális tevékenysége helyett a vírus alkotóelemeit építse fel óriási mennyiségben. A vírusok így sokszorozódnak, majd kiszabadulva a pusztulásra ítélt sejtből újabb és újabb sejteket, szöveteket támadnak meg.
A vírusok jellemzően fajspecifikusak, vagyis egy adott vírustörzs csak meghatározott fajhoz vagy fajokhoz tartozó állatokat képes megbetegíteni. Így a galambok himlővírusa nem képes megbetegíteni pl. a libát, de a libainfluenza-vírus sem tesz kárt a galambokban.
Vannak kivételek is, pl. a veszettséget okozó vírus szinte az összes emlősfajt képes megbetegíteni – beleértve az embert is.
A vírusok ugyanakkor gyors változásra, úgynevezett mutációra képesek, ami alapvetően megváltoztathatja addigi tulajdonságaikat. Egy-egy ilyen nagy mutáció, pontosabban annak kiteljesedett hatása viszonylag ritka, de akkor óriási jelentőséggel bír. Ilyen mutáció eredménye maga a galamb paramyxovírus is (a “nyaktekergetés” okozója), amely az 1980-as évek előtt ismeretlen volt a világon. Ekkor azonban a már régóta ismert baromfipestis vírusának (amely szintén paramyxovírus) egy törzse mutáción ment keresztül, amiből “megszületett” a már galambokat megbetegítő paramyxovírus, a „nyaktekergetés” vírusa.
A mutáció eredményeképpen tehát hirtelen, kisebb-nagyobb mértékben megváltozik a vírus, és részben vagy egészben új tulajdonságokat vesz fel. Az is lehet, hogy egy egészen más állatfajt fog megbetegíteni, de előfordulhat, hogy “marad” a régi fajnál, ám sokkal erősebb megbetegítő-képességgel fog rendelkezni, vagy pl. a szervezeten belül más szerveket, szöveteket támad meg. Éppígy viszont az is előfordul, hogy egy változást követően a vírus “megszelídül”, vagyis az addigiaknál enyhébb lefolyású megbetegedést okoz. Ezt a körülményt használjuk ki akkor, amikor ilyen gyengült (mesterségesen tovább gyengített) kórokozó-képességű vírusokat oltunk különböző vakcinák formájában a megvédendő galambokba.
Gyógykezelési szempontból az egyik legfontosabb különbség a baktériumos és a vírusos megbetegedések között, hogy míg a baktériumokra (elvileg) hatnak a különböző antibiotikumok, addig a vírusokra elvileg sem. A vírusos megbetegedéseket tehát közvetlenül nem tudjuk antibiotikummal befolyásolni, így a szervezet immunrendszerére marad a feladat, hogy leküzdje a szervezetet megtámadó vírusokat. Más kérdés, hogy bizonyos vírusos megbetegedések alkalmával mégis az antibiotikumos kezelés, de ezzel nem magára a vírusra, hanem a vírus támadását kihasználó, másodlagosan támadó baktériumokra hatunk.
Fentiekből következik, hogy a vírusos megbetegedések igen súlyos károkat képesek okozni a galambállományokban, ezért a megelőzésükre különleges hangsúlyt kell helyeznünk. A speciális védőoltások rendszeres alkalmazásával, a járványvédelmi szabályok szigorú betartásával, és az optimális higiéniai viszonyok biztosításával kell törekednünk elkerülésükre.
