A himlőt a galambok között jellemzően vérszívó ízeltlábúak, különösen szúnyogok közvetítik, de atkák is terjeszthetik. A himlő vírusa terjedhet ivóvízen keresztül, ürülékkel, vagy közvetlen érintkezéssel is. A vírus terjedését segíti rendkívüli ellenállóképessége, mivel – ellentétben a legtöbb vírussal – a szervezetből kikerülve a külvilágon több éven, sőt, évtizeden (!) keresztül is fertőzőképes maradhat.
Figyelem! A cikk galambok boncolásáról vagy betegségekről készült képeket tartalmaz. Csak akkor olvassa tovább, ha ez nem okoz problémát Önnek!
Az éghajlat melegedésével évről évre nő az ízeltlábúak mennyisége környezetünkben, ráadásul olyan új rovarfajok is megtelepednek hazánkban, amelyek eddig csak a délebbre fekvő országokban találták meg életfeltételeiket. Emiatt nagy valószínűséggel számíthatunk arra, hogy az ízeltlábúak terjesztette betegségek előfordulásának gyakorisága emelkedni fog.
A vírus jellemzően a hámsejteket támadja meg a bőr vagy a nyálkahártya felszínén és utat nyit más, mélyebbre hatolni képes kórokozónak, például gennykeltő baktériumoknak. Ezek a himlővírussal együtt már olyan kártételre képesek, amelyek az állat elhullásához is vezethetnek. Ha a vírus a szájüreg nyálkahártyáját támadja meg, enyhébb helyi tünetek mellett is a táplálékfelvétel fájdalmassága súlyos fokú legyengüléshez, lesoványodáshoz vezethet.
Bár a vírus iránt minden korosztály fogékony, mégis elsősorban a növendékek érzékenyek rá. A fertőzéssel egyidejűleg fennálló A-vitamin hiány nagyban súlyosbíthatja a kialakuló tüneteket.
Galambokban leggyakrabban a himlő száraz formája jelentkezik. Ilyenkor szemölcsszerű kinövések, varas elváltozások jelennek meg a szemek körül, a csőr oldalán, az orrnyílások tájékán, és a lábakon. A tollal fedett bőrön is kialakulhatnak sebes elváltozások.
A himlő nedves formájában kezdetben homokszemnyi, később összefolyó fibrines, szürkéssárga felrakódások jelentkeznek a szájüregen belül, a száj és a garat nyálkahártyáján. A nedves forma súlyosabb változatában nyelési, légzési nehézségek alakulnak ki, emiatt soványodás, ritkán elhullás következik be.
A vírus okozta hámsérüléseken másodlagosan támadó kórokozók, elsősorban gennykeltő coccusok telepedhetnek meg. Ezek normál körülmények között nem képesek megtámadni az ép bőrt vagy nyálkahártyát, de a poxvírus utat nyit nekik. Ilyenkor gennyesedő folyamatok alakulnak ki a bőrön, illetve a szájüreg belsejében is. Az elváltozások ráterjedhetnek a szemgolyókra, ilyenkor fibrines dugó töltheti ki a szemüreget, ami a szemgolyó sorvadásához vezet.
A vírus ritkán ugyan, de betörhet a véráramba is, ilyenkor lázas állapotot, levertséget, majd pár napon belül elhullást okoz.
A bőrelváltozások észlelésekor akkor járunk el helyesen, ha az elváltozott területeket naponta kétszer jódos oldattal ecsetelgetjük. Ez egyrészt megakadályozza a súlyosabb, másodlagos gennyes folyamatok kialakulását, másrészt a galamb sokkal kevesebb vírust fog üríteni a külvilágra.
A nyálkahártya elváltozásainál hasonló módon járhatunk el, azzal a különbséggel, hogy ilyenkor a jódoldatot öt-tízszeresére hígítva kell alkalmazni.
Ne feledkezzünk meg a madarak megfelelő immunerősítéséről, illetve vitaminellátásáról sem. Ilyenkor kiemelten fontos a hámvédő hatású A-vitamin rendszeres adagolása.
A Galambdoktor Klubban megtaláljuk az egyes betegségek jellemző tüneteit és javasolt kezelésüket, illetve megelőzésüket. Kattintsunk az alábbi linkre:
